Meséltem a "Keljfel-Jancsi" szindrómáról... 

Szóval úgy döntöttem/döntöttünk, hogy szeretnék "páromtól" külön költözni, hogy végre normális életem legyen. Sokan mondhatnák jogosan, hogy miért nem próbálom megmenteni a kapcsolatom a gyermekem apjával, de ez teljesen kivitelezhetetlen. 
A napokban ugyanis már pl. odáig jutottunk, hogy egy apró csetepaténak indult folyamat végére alig pár centire repült el tőlem egy kés, amit idegből állítólag a mosogatóba vágott. Nem vagyok egy szívbajos, de a kislányom is végig nézte, ami számomra nem elfogadható... 

Nem azért szenvedtem 9 hónapot, rettegtem végig a szülést és

haltam majdnem bele az egészbe, hogy az én egyetlen kislányomnak

azt kelljen látnia, hogy az anyjával bármilyen életforma így bánhat

- legyen az nő vagy férfi egyremegy. 

Hát ennek okán végig kérdeztem minden eladó házat a környéken, hogy nem mennének-e bele pár évig bank kihagyásával részlet fizetésbe - utána már tudnék felvenni hitelt, mert amikor életembe eddig nem gyesen voltam, akkor aktívan mindig valahol dolgoztam - csak nem magyarországon... ( vagy ha itthon, nem bejelentve ). 
El is jutottam egyig, ami kb. megette volna a maradék időm és a teljes pénztárcám mire lakható lett volna, de már ebbe is belementem. A tulajdonos rendes volt, és bele is ment volna, DE a felesége behúzta a kézi féket, hogy nem szeretne ebbe belemenni, meg az öccse is ezzel zaklatta. Szóval BUKTAM! 
Vagyis igazából buktuk, mert a valósabbik családommal szerettem volna külön költözni. Nővéremmel S-el, és a valódi párommal P-vel. 

Noh ezek után felfújtam az arcomat nem gyengén. Beszélgettem pont jó barátommal F-el, és neki is megmondtam:
"nem.. elég volt... istenemre mondom engem nem fognak legyalulni csak úgy....
akkor is megcsinálom ha fejre állok közbe :'D"
A valóság az, hogy haszonélvező vagyok ebben a házban. Fizetem is rendesen a felét a törlesztőnek, ennek okán úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam kitúrni. Van lehetőségem itt is építkezni, és külön választani a két házrészt, szóval ezt fogom tenni. 
Ez azonban előre vetíti, hogy még majdnem egy évig nem fogok tudni P-vel összeköltözni, ami viszont olyan, mint egy kultúrált gyomorba rúgás... Eddig is utáltam a pénzt, ezek után viszont már egyenesen irtózom tőle. Tökéletesen mélydepresszióba estem, de úgyis kimászok belőle. 

Jah ha ez még nem lenne elég, fel is vagyok fázva. De az a jó véreset-pisilős stádiumba. Kaptam egy olyan gyógyszert, ami teljesen rommá vág ahányszor beszedem, de fel a fejjel igaz?

Mindenesetre természetesen nem adom fel. Még vannak világmegváltó ötleteim, valamint volt eszem segítséget is kérni kivételesen, és olyan emberektől, akik talán hajlandók is megtenni. 
A héten még rengeteg munka vár rám, de holnap ígérem jelentkezek egy kis "betekintéssel", hogy miről is szól általánosan az életem.