"Rövid-távú" dolgaim...

Úgy esett, hogy mostmár pár éve nem tanulok ( azért 26évesen már nem gond ez annyira... ), ezért úgy döntöttem, hogy ezt a szériát most megszüntetjük - mármint igazából július végén döntöttem így. Főleg, amikor megtudtam, hogy a felnőtt oktatásban az ingyenes képzések háza táján eltörölték a 25éves korig című határt. Nosza gondoltam keresek magamnak valami testhezálló képzést. Olyanok voltak, amiktől a hajam égnek állt, de aztán megfogalmazódott bennem két szakág, amik ott virítottak és kacsintgattak rám. Így jelentkeztem én a gépi forgácsoló és a kőműves szakra. Első körben mindkét szakra felvettek, de még hátra van az orvosi alkalmassági amitől bevallom kicsit tartok, de(!!!!) biztosan brillírozni fogok. Egyszerűen nem lehet másképp.

Bevallom mindkét terület vonzó, mert nem kifejezetten nőies, és pont illik az összképébe az alapvetően emberellenes világnézetem. Elviekben nemsokára megkapom a "behívót" az orvosi vizsgálatra. Irdatlanul izgulok, de ezt itthon természetesen nem mutatom ki. Apám támogat az ügyben, nagyim elfogadta, a többiek meg... vannak, de minek? 

Hosszabb távú dolgaim...

Tegnap este megkérdezte egy barátom ( Eszter ), hogy most akkor lemondtam-e a házvásárlásról. Egy pillanatra még magam is elgondolkodtam az ügyön, de nem. Nem mondtam le, csak át kell valahogy variálnom az életem. Többet kell keressek ( akár több munkával is ), több személyes ismertséget kell kössek megfelelő emberekkel a "célra" - igen, tudom, hogy ez a haszonlesés egy módja, undorodom is tőle, de ebben a világban a becsületes emberek lábtörlőnek vannak csak használva. 
Összességében a céljaim még nem változtak, és nem is fognak: Saját ház ( ismét csapó X ); kiegyensúlyozott párkapcsolat, család, munka, tanulás, szórakozás, és a kreativitás kiélése. Igencsak egyszerű a működési elvem, amíg ezekből a főbb pontokból a háromnegyede megvan, addig boldog vagyok. És ha boldog vagyok, akkor mindent könnyebben elintézek. 
 

... mindenesetre nekiállok jövő hónaptól újra lottózni ...